Aki átúszik, ússzon bét is – A Csecsér esete pártucatnyi bulizóval, csapó IIII.

A Csecsér (Csörnöc-Herpenyő) a múlt század 60-as évéig Vas megye legszebb és őshonos élővilágát tekintve leggazdagabb vízfolyása volt. Az eróziós folyamatok, fokozatos folyószabályozások, mederátalakítások miatt azonban a patak vízkészlete jelentősen lecsökkent és élővilágának nagy része eltűnt. A vízfolyás, amely korábban a Vas és Zala megyeiek kedvelt kiránduló- és horgászhelye volt, – és mint ilyen, sokakban jelentős érzelmi kötődés alakult ki iránta –, mára egy csaknem teljesen kiszáradt, csak áradáskor vizet vezető, szinte életképtelen patakmederré vált, átlagmélysége minimális, átlaghőmérséklete alacsony, vízhozama konvergál a nullához. Nyáron a szúnyogok iszonyatos mennyiségben lepik el a környékét, a tehenek frissen sült lepényeinek nyomasztó fátyla a part keleti oldalát – ez esetben legalábbis – barnára festi.

img47-1

Ami miatt mégis vonzó, hogy lakott területtől messze eső, hatalmas területen fekszik, ez a fiataloknak annyit jelent, hogy orbitális bulikat lehet a helyszínen csapni. Péntek este (augusztus 21-én) sorrendben a negyedik, jobban mondva a IIII. Csecsérátúszásra került sor a part illatosabbik oldalán. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy kevesebb vérszívó ízeltlábúval kellett megküzdeni, viszont edzett fesztiválozóknak, és eltökélt bulizóknak ez nem lehet akadály.

img01

Fél nyolc körüli érkezésünkkor a végső létszámhoz képest kevés, mintegy harmincfős legénység volt jelen néhány sátor kíséretében. A patakban ennek ellenére a tetemes mennyiségű sör, minthacsak a vízi növényzet részét képezte volna, amit a lelkes vendégek hűtés céljából helyeztek oda. Egy “Good Bye, Good Luck” feliratú plakát feszült a víz felett, a parton pedig az átúszás kézzel rajzolt molinója figyelt ránk, hogy el ne felejtsük, miért is vagyunk itt. Egy pavilon óvta a napfénytől a hidegélelmet, ami a megfáradt sportemberek éhét oltani volt hivatott, majd begurult egy platós kisteherautó is, rajta két hangfallal, laptoppal, erősítővel, fényekkel és egy kisebb aggregátorral. Természetesen lobogott a tábortűz is.

img33

A környezettel való ismerkedést követően – miután találtunk egy relatív szúnyogmentes területet elég távol a parttól (Igazából ilyen nem volt, csak kevésbé szúnyoggal teli) – lehorgonyoztunk, nekiláttunk a sátorállításnak. Ennek befejeztével bontottunk egy sört, és vártuk a sorsunkat. Időközben beindult a zene, a fények, a DJ pedig megnyitotta a bált. Este fél kilenc körül már legalább hatvan fősre duzzadt a társaság, az autók, biciklik, motorok pedig gyakorlatilag megállás nélkül érkeztek, újabb sátrak épültek, igazi fesztiválhangulat kezdett kialakulni. Erre az alkalomra készült pólókat vásárolhattak a fanatikus Csecsér-rajongók, (A galériában jobbára még tiszta állapotban megtekinthetők.) és ahogy látszik a képeken is, hamar elfogytak.

img40

Esztergomból Simsonokkal érkeztek, de jöttek Budapestről, Pécsről, Csepelről is, a környékbeliekről nem is beszélve. Megkezdődött a tánc, a karaoke, a party beindult. Tíz óra körül az első játék a vízbe rejtett, Tipli márkájú feles italokat kellett az arra vállalkozóknak megtalálni, egészen pontosan huszonhatot. Az első helyezett 11-et, a második, és a harmadik holtversenyben 5-5 darabot talált (Ezen helyezettek egyike e sorok írója.), a maradék páron pedig az a még néhány ember osztozott, aki vállalkozott a versenyre. Tizenegy körül az est fénypontja következett, a Csecsérátúszás. Fürdőruhákban, egyberészesben, boxeralsóban, vagy utcai viseletben vágtak neki a kalandnak, segítségül páran gumimatracot is igénybe vettek. A társaság az átúszást követően jóízűt játszott a patakban.

A maradék néhány óra szabadfoglalkozással telt, volt, aki táncolt, volt aki vízipipázott, vagy visszament a vízbe néhány körre. Ismerkedések, társalgások zajai szűrődtek a szabadba, nomeg persze válogatott zenéké, igazi kellemes időtöltés volt. A szúnyogokkal sem volt gondunk: velünk ellentétben volt, aki elgondolkodott azon, hogy riasztó-spray-vel kellene készülni, így ezek folyamatosan körbe-körbejártak az est folyamán.
Hajnalban volt, aki hazament, volt aki a helyszínen tért nyugovóra. Reggel kilenc óra tájban az ottalvók összeszedték a sátraikat, az ötletgazda, szervező urak összeszedték a szemeteszsákokat, amelyek előző nap délutáni kihelyezésük óta szépen megteltek, majd mindenki ment a maga útjára, néhányan bizonyára zsongó fejjel érkeztek haza, de ami mindenkiben közös volt, hogy jól érezte magát, és jövőre is jön.

img54

 

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára