Abált szalonna vacsorára – Török Ádám & Mini Co. koncertje a Nádasdy-várban

Szélsőséges időjárásunk manapság igencsak befolyásolja mindennapi ténykedésünket: nemcsak minden idők legtöbb hómennyiségét kellett idén télen ellapátolni utunkból, hanem, – mint kiderült pénteken este – azt is százszor meggondolják az emberek, hogy 32 fokos melegben elmennek-e egy nyár esti koncertre. Lehet szidni persze ezért környezetszennyező elődeinket, kortársainkat, egyet azonban nem: kitűnő zenéket, jó hangosítást, kellemes hangulatot bármilyen körülmények között kaphatunk. És ezt megkaptuk mi is aznap este, a Nádasdy-vár udvarán.

Az előzenekar a funky-t, bluest, soult játszó szombathelyi Flashlike együttes volt Gombás Niki énekesnővel a frontvonalban. B. B. Kingtől a Gun’s and Roses-ig mindent játszottak, és jól: ügyes zenészek, jó torkú, pimaszul provokatív szövegeket író és előadó énekesnő, és egy kis hazai vonatkozás, Kocsis Csaba billentyűs volt erre a biztosíték.

 

A magyar rockzene hallhatatlanjainak egyike, a 65 éves születésnapját a 45 éves zenészi pályafutással összekötő, és erre koncertkörutat szervező Török Ádám és bandája már szürkületben lépett színpadra – a világítás hangulati elemei jótékonyan működtek már. A profi hangzás, az igényes hangszerelés a héttagú banda első akkordjait hallva rögtön kiderült. Török bácsi – ahogy magát nevezte este a zenekarvezető –, többgenerációs bandát hozott: ő és 40 éve nélkülözhetetlen társa, a zongorista Németh Karcsi a hatvanasok és a trombitás-szárnykürtös Galyas László és a harmonikás Horváth Mihály a negyvenesek, Pomázi Orsolya szaxofonos és Gazdag László gitáros a harmincasok, míg Szőcs Gergő basszusos és Galyas Marcell dobos pedig a még fiatalabb generáció tagjai.

A Mini nemcsak slágereket hozott aznap estére: komoly, többperces, nagyívű progresszív darabok uralták a koncert első felét, így a Kolduskirály, a Nem tudom, hogy merre, a Szavak, a Körbezárt a dzsungel, melyek soulos, funkys, jazzes hangszerelésükkel igényes muzsikát szolgáltattak a nagyérdeműnek. A fúvóskórus háromtagú volt: a szaxis és a trombitás mellett a szájharmonika is rendesen tömörített a rezesekkel. Ezutóbbi két zenész, Galyas és Horváth Misi pedig hangszeres rögtönzéseikkel is elkápráztattak bennünket. Horváth Karcsi játékában az állandóság, a biztos kéz adta a nagyszerűt, pedig 40 éve ugyanazzal a Roland 300-assal ugyanazon hangszínnel játszik. Igényes jazzes futamai élvezetesek, zeneszerzői munkásságát pedig majd 100 szerzemény dicséri. A ritmusszekció precízen végezte dolgát, és a koncert második felében beszálló gitáros is megmutatta, hogy a fiatalok között is van tehetséges blues-gitáros. Török bácsi pedig énekelt, fuvolázott, ritmushangszereken játszott, konferált, hangulatot csinált, azaz a hátán vitte a zenekarát. Noha ez ott nem derült ki, rengeteg munka, gyakorlás van emögött, no meg 45 éves tapasztalat a maga 8000 fellépésével. Ádám 1967-ben kezdte a progresszív-rock zenészséget a Mini együttes élén, és rengetegféle összetételben, a duótól a big bandig játszott / játszik, de mindig csak a saját zenéjét. Aznapi meglepetése az volt, hogy eddig még sohasem használt vokalistát maga mellett: itt a harmonikás színesítette a dalokat énekével is. Töröknek több mint száz szerzeménye jelent meg, elsőként a híres Vissza a városba nagylemezzel 1972-ben, melynek még Gross Arnold tervezte a tasakját. Erről a lemezről szólt a közismert fuvolariffekkel indító Gőzhajó, a Vissza városba című örökzöld rock-ballada, majd a világ legszebb 1000 dala versenyében a negyedik helyen végzett 6/8-os ritmusú dal, a Kereszteslovag. Addig senki sem mondta ki azt, hogy a városban a fény mellett nyugalom van: ezeddig ez főleg a vidékre vonatkozott. Híres dalában Ádám a hippikorszak csavargásait idézi, „az út királya voltam és maradok én…” sorával ugyanúgy, mint egyszál gitárral kísérve magát kortársa, Dinnyés József is “…az országút városból kifutó kígyója nekem is kínálta aranyát…” versével. A régi szépidőkre, a ’69-es balatoni nyári koncertekre emlékezett – melyeknek az egyetemi felvételimet követő egyik estén én is szerencsés tanúja voltam Keszthelyen – a Závodi Janóval írt “…megittunk néhány üveg bort” dalával.

Szerencse, hogy Török bácsi – több kortársával ellentétben – nem vette komolyan „…kábulat nélkül mit sem ér rongy életem..” sorát, és a mai napig is muzsikál nekünk. A közönség hangulatának felturbózása a gazdag reggelijét elhadaró Lusta blues és a Hívj fel! című számokkal teljesedett ki, melyekután a Kell a barátság című örök érvényű balladájával zárták a koncertet a zenészek. Ádám bácsi jó éjszakát kívánt nekünk, és mi ezt megfogadtuk. De ehhez előzménynek az ő esti bulijuk is kellett.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára