A Váczi Dániel kvartet adta az ünnepi koncertet a Nádasdy-várban

Váczi Dániel kvintetjét a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár eredetileg a magyar kultúra napja alkalmából kérte fel közreműködésre, de sajnos akkor, a tervezett koncert idejében a kritikus hóhelyzet miatt lebénult az ország, több települést is lezárt a katasztrófavédelem, ezért a szervezők – jobb híján – áttették a fellépést a március 15-i emlékezés programjába.

Arra senki nem számított, hogy ez az elnapolt koncert is veszélybe kerülhet hasonló időjárási tényezők miatt, de szerencsére végül mégis megkegyelmezett a jazznek a hirtelen támadt késői tél. Igaz, a kvintetből kvartet lett, Fenyvesi Márton gitáros nem tudta vállalni az új időpontban a fellépést, de talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, a négyes felállás is maradandó zenei élményt közvetített a Nádasdy Múzeum dísztermében.

Váczi Dániel, a kvartet “márkaneve” az ELTE biológus szakán végzett mint evolúcióbiológus és ökológus kutató, miután hegedülni és szaxofonozni tanult. Később elvégzett egy évet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-szaxofon szakán is. Borbély Mihálytól szaxofonozni, Madarász Ivántól pedig zeneelméletet és zeneszerzést tanult. Érdeklődése fokozatosan fordult a régi és kortárs komolyzene felé, a jazznek is főleg ilyen határterületei foglalkoztatják, ez a vasárnapi koncert során is érezhető volt.

Markó Péter, a koncert szervezője, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatóhelyettese bevezetőjében megjegyezte, viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy kvartetben két szaxofon is előkerül, mint ahogy a Váczi-kvartetben, ahol Váczi Dániel mellett Ávéd János is fújta a szaxofont. A két fúvós légies, komplex ritmus- és harmóniajátéka nem az egymással való versengésre épült, (mint ahogy ez a jazz-ben gyakran előfordul), helyette a két hangszer és a két személyiség szinte összeforrt, a teljes összhang csak olykor bomlott ketté, amikor a témák egymástól különválva, szinte sompolyogtak a másik körül, íncselkedtek egymással.

Remek és szilárd ritmusalapot diktált ehhez a sompolygós játékhoz Horváth Balázs és Sárvári Kovács Zsolt. Horváth Balázs basszusgitár-szakon szerzett diplomáját követően nagybőgőn folytatta tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán. Szinte a teljes koncert alatt lehunyt szemmel játszott, személyiségjegyei a türelem, a kontempláció és az alázat voltak. A dobok mögött a város szülöttje, Kovács Zsolt, – aki kötődését nevének “Sárvári” előtaggal való kiegészítésével is jelzi – főszerepet játszott az este. Az összetett ritmikai alapokat olyan színekkel tálalta, hogy szinte lehetetlen volt nem rá figyelni. A rengetegféle vastagságú, anyagú, hosszúságú, keménységű dobverők mellett játékába épített szinte mindent, amivel lehetséges a hangkeltés. Tojás shaker, kolomp, csörgők, kaparók, kereplő, harang, de még egy kézzel tekerhető zenélődoboz is szerepet kapott.

A nagyjából egyórás, lélegző és befelé szemlélődő koncert persze a megjelent hallgatóság szerint is érdemes volt a visszatapsolásra. Rengeteg új zenei ingert, köztük csak később hatásukat kifejtő történést vihetett haza, aki a mostoha idő ellenére ellátogatott a múzeum dísztermébe. Legközelebb április 29-én, hétfőn hallgathatunk jazzt ugyanitt, akkor egy amerikai-magyar koprodukciót, a Eastwest Boundary-t látja vendégül a Nádasdy-vár.

A teljes koncert kisvideóinkon »

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára