A szépségteremtés öröme hasonlatos a teremtés öröméhez – a díszítőművész szakkör kiálítása a Galeria Arcisban

Kettős jubileumra emlékeztet az augusztus 5-én, vasárnap nyílt kiállítás. A sárvári Galeria Arcis falain – annak szinte minden egyes négyzetcentiméterét kihasználva – a sárvári Népi Díszítőművészeti Szakkör tagjainak munkái sorakoznak. A szakkör 50, kulcsfigurája, Beszprémy Józsefné 90 éves.

A megnyitóra összesereglett rengeteg érdeklődő a rekkenő hőséggel küzdve állta körül a süteményektől roskadozó terülj-terülj asztalkámat – a szakkör asszonyai láthatóan a konyhában is kitettek magukért. Majd egy születésnapi köszöntő következett népdal formájában Tanai Erzsébet és Németh Tamás előadásában. 

Kondor János, a művelődési központ igazgatója a civil szerveződések megszaporodása utáni időszak három legaktívabb, máig a sárvári művelődési központ alatt, szakkör formában működő szervezeteként emelte ki a díszítőművész kört, a Bélyeggyűjtő és Honismereti Szakkör mellett.

Dr. Andrásfalvy Bertalan szívhez szóló megnyitóbeszédében azt a tényt tartotta fontosnak, hogy az ember abban is hasonlatos az Istenhez, – aki a maga képére létrehozta őt –, hogy saját maga is képes a teremtésre, és ebben a teremtésben kedvét találja. Tud teremteni szépet, másokat is gyönyörködtető dolgokat. Ennek a teremtésnek a jutalma maga az alkotás gyönyöre. 

Sajnos ebből van egyre kevesebb. Minden készen kapható, minden megvásárolható, minden eladó. Nem vagyunk rákényszerítve, ezért nem teremtünk. Ennek következménye, nem csak az, hogy egyre kevesebb gyerek születik, hanem, hogy egyre kevesebbet tudunk alakítani a minket körülvevő világon, egyre kevésbé tudjuk megszépíteni a környezetünket. Valaminek az akotásához, valami szépség létrehozásához szigorú szabályokat kell elsajátítanunk. Lehet faragni, hímezni, rajzolni saját elgondolásunk szerint, de ezek a rájuk vonatkozó szabályok ismerete nélkül még nem válnak “széppé”. 

A szépségnek vannak törvényei, és ezeket a régi időkben mindenki megkapta a szüleitől, rokonságától – még a legegyszerűbb, írástudatlan asszony is tudott szőni, hímezni gyönyörű dolgokat, mert körülvette ennek a “szépnek” a tudása. Ez mára elveszett. Olyannyira, hogy újra meg kellett keresni, és ez a keresés nem volt egyszerű dolog – régi lakások ládáiban kutakodni, múzeumok poros raktáraiból előkeresni azt, ami egyszer gyönyörűség volt, és megszépítette az esküvőt, a keresztelőt és megszépítette a búcsúzást is a halottaktól. A világot a saját kezeinkkel tettük szebbé.

A már említett szigorú szabályok mellett ott van a szabadság is, ami nélkülezhetetlen a “szép” létrehozásához – egy-egy tájegység motívumait szemlélve többszáz szőttesből, viseletből nem lehet találni két egyformát, mégis mind hordozza magán az adott jellemző jegyeket. Ehhez a szabadsághoz viszont el kell sajátítani a nyelvet (a beszélt nyelvet, a szövés nyelvét, a szépség nyelvét), esetünkben meg kell ismerni a mintákat. Példákat kell mutatni. Szabadon alkotva lehet részesülni az alkotás gyönyöréből, és ez hiányzik a mai emberből. 

Margit asszony nekiállt, kereste a mintákat a ládákban, múzeumokban… – nem volt könnyű dolga – és “leírta” a nyelvtanát annak, hogyan kell szépet alkotni úgy, ahogy a régi rábaköziek, a régi dunántúliak, a régi alföldiek, matyók, vagy ahány változatos magyar népművészeti kincs van még elrejtve… Amire vállalkozni kell – és ez egy ideig nehéz és nem hálás munka – újra tanulni, majd felmutatni azt a nyelvet, ami alapján mindenki alkotó, szépségteremtő ember lehet. A szépségteremtés öröme pedig hasonlatos a teremtés öröméhez.

A fogyasztóvá vált, pénzközpontú világban felbecsülhetetlen, ha valaki szépet tud alkotni – olyan örömöt kap, ami a pénzközpontú világban ismeretlen. Mindaz a mintakincs, biztatás, technikai leírások, amit Beszprémy Józsefné felhalmozott, olyan adományok, amelyeket úgy lehet a legméltóbban meghálálni, ha követjük.

Beszprémy Józsefné, 1962-ben kezdte el a népi hímző szakkörök szervezését, szakmai irányítását, tanfolyamok szervezését a sárvári járásban. Egyik legkiválóbb kutatója, felfedezője és népszerűsítője a nyugat-dunántúli hímzésnek. Kezdettől fogva nem csak a közvetlen környezetében, hanem az egész országban, sőt a határokon túl is népszerűsítette ezt az akkor még kevesek által ismert hímzésfajtát. Saját gyűjtései, kutatásai alapján rajzolta a mintákat, melyeket a tanfolyamokon és a szakkörökön közkinccsé tett. Tervezőként és kivitelezőként számtalan díjat kapott.

1975 óta a megye népművészeti mozgalmának szakmai irányító tevékenységét látta el. Ezen a területen legkiemelkedőbb munkája a velemi alkotóház megépítésének megszervezése, koordinálása, valamint az alkotóházhoz kötődő szakmai munka feltételeinek biztosítása volt. Napjainkban is aktívan szervezi a környék hímzőinek pályázatokon való részvételét, szakmai munkáját. Idén 90 éves. 

 A megnyitóünnepség végén Kondora István, Sárvár polgármestere is köszöntötte a 90 éves “Babinénit”, majd a város elismerésének jeléül Sárvárért érdemérmet nyújtott át neki. A kiállítás 2012. augusztus 31-ig látható a Galeria Arcisban, a könyvtár nyitvatartási rendjében – hétköznap: 10–17 óráig, szombaton 9–13 óráig.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára